Prága csodaszép volt. A sör finom és olcsó, a lányok csinosak, de azért mégiscsak jobban szeretek itthon lenni.

A Karlin Aikido dojo-ban volt egy szeminárium, Larry Bieri, 6. danos mester vezetésével. Larry tipikus amerikai-japán keverék: nyitott, jókedvű, őszinte, udvarias, poéngyár. A 9 magyaron kívül volt 2 német, egy amerikai, aki Prágában él és a többi cseh. Összesen egy edzésen 40-60-an voltunk. A dojo egy pince-garázsból lett átalakítva aikido-aerobik teremmé. Az edzőtermek alját beterítették 2-3 réteg gumiabroncssal, azt bedeszkázták és erre került egy réteg padlószőnyeg. Az aikido rész kb. kétszer akkora, mint az aerobikos, de a különbség az csak a tatami szerű valami, ami egy kicsit puhára (a nagy pattogástól 2 nap alatt megfájdult a térdem) és ragadósra sikerült egyfelületű valami, és a tükör az aerobik teremben. Ablakos a válaszfal, így az első edzésen még megcsodálhattuk a cseh step-aerobik művelőit pattogó valóságukban. ;-)

A cseh aikido az én szememben még elég fiatal. Az átlagéletkor 23-24 év volt. Szemben ezzel nálunk ez 28-29 év, így én egész fiatalnak érezhetem magam itthon a 24 évemmel. Az ott élő amerikai meghívónk, Larry Kwolek úgy jellemezte őket, hogy még inkább sportként kezelik a srácok ezt a budo ágat és ez nagyjából jellemezte az edzéseket is. Én meg attól féltem, hogy túl lágyak leszünk nekik. Hát nem így lett. Idehaza hamar megtanul az ember a dojoban csendben lenni, seiza-ban ülni, odafigyelni és mégis lazának maradni. De hát nálunk is vannak ilyenek, csak nem hakamában.

Mivel Bieri sensei Tokioban tanulta az aikido alapjait 16 évig, az edzéseinek stílusa inkább a (központi) Hombu dojo stílusa. Mestere Okumura Shigenobu shihan, ha valakinek ismerős a név. Érdekes volt a bemelegítő ciklus. Az aikido-ban egyébként is nagy hangsúlyt helyeznek az edzés elején lévő bemelegítő-, légző-, nyújtógyakorlatokra, nagyrészük shinto szertartásokból lett átvéve és kötött a formájuk. Itt majdnem minden edzés előtt végigcsináltuk az "eredeti" Okumura féle bemelegítést, ami kb. 25-30 percig tartott és tele volt vicces és érdekes gyakorlatokkal. Annyira belementünk a shinto alapokba, hogy a Hombu-ban bevett szokásokkal ellentétben a számolásos gyakorlatoknál nem japánul számoltunk, hanem kotodamákat kántáltunk. Kívülről tiszta szekta-aikido-nak nézett ki a dolog, :-) de belülről nagyon jó érzés volt ezeknek az alaphangoknak a kiadása a mozgás közben.

Mivel a stílusok között voltak különbségek, ezért az edzéseken gyakorolt technikák nagy része bázis technika volt, ezzel is közelítve a stílusokat az alapokon keresztül. Fegyveres gyakorlásként vettünk egy 8 részből álló bokken-suburi sorozatot, ami elsősorban a láb-mozgást fejleszti, de mégis csak fegyver van az ember kezében. Érdekes dolog, hogy míg a legtöbb aikido dojo-ban tanítanak fegyveres technikákat, a Hombu-ban ezt nem teszik. Minden "kirepült" shihan-nak és tanítónak saját gyakorlatai vannak, amiket más harcművészetekből vettek át, mint a kendo, a iai-do, a kenjutsu, a jodo, stb. Ez mondjuk általában jellemző a japánokra. Ha valami idegen dolog kell nekik, azt átveszik és beépítik a saját rendszerükbe, mintha az mindig is az övék lett volna.

Mivel az amerikainak néhány órát segítettünk azzal, hogy mi kezeltük a videokameráját, cserébe felajánlotta, hogy megkapunk egy másolatot a megvágott anyagból. Magyarország emberesen megállta a helyét, sokat voltunk foglalkoztatva uke-ként, szinte többet, mint a helyiek. Bieri sensei mindenkihez odament gyakorlás közben. Megcsináltatta magán a gyakorlatokat, megmutatta, hogy hogy lehetne még jobb. Egyszer sem mondta azt, hogy "ez így nem jó!". Helyette az "én inkább ezt szeretem csinálni", vagy "ez is jó, de most próbáljátok ezt" kifejezést hallottunk sokszor. Sokat viccelődött, nagyon oldotta a hangulatot a közvetlenségével, nyitottságával.

Szombat este a banketten külön átült hozzánk beszélgetni. Kérdezgetett Magyarországról, az itthoni harcművészetekről. Persze őt elsősorban az aikido és a fegyveres iskolák érdeklik, mint ahogy azt már leírtam az életrajzában, de például érdekes beszélgetés zajlott le köztünk a nindjutsu-ról. Rajzolt nekünk egy csomó érdekes fegyvert és mesélt a használatukról.

Összegezve egy kellemes hangulatú és sok mindenben újat mutató hétvégénk volt egy csodás városban egy csomó csodálatos emberrel.

Ha valakit esetleg érdekel Bieri sensei készített egy riportot mesterével, Okumura sensei-jel az Aikido Today Magazine számára, aminek a Kihon, Magyar Aikido Honlapon van egy fordítása.

1999, november 29. Békési Péter